A mágikus realizmustól a spirituális realizmusig. Meg egy kicsit tovább.
Film- és könyvajánló(k)
Egy film (és egy könyv!), és utána még két másik könyv ajánlója.
A közös bennük a realizmus, de nem a lecsupaszított, elszegényített fajtából. Hanem a valóságosból. A mágikusból, a misztikusból, a spirituálisból.
(Aki figyelmesen olvas, akár több könyvre is találhat utalást az írásban.)
A film:
Gabriel García Márquez: Száz év magány.
Netflix.
„Macondo nem egy hely. Macondo egy lelkiállapot.” - írja könyvéről Márquez.
Márquez könyvét talán senkinek sem kell bemutatnom. Én nagyon régen olvastam, még könyvtárból kölcsönözve. Súlyos könyv. Mint a “Szerelem a kolera idején”.
És pont ez éven beszereztem magamnak, mert valamiért úgy éreztem, hogy újra kell olvasnom.
Még nem jutottam el a könyv (újra)olvasásáig.
Viszont nagy meglepetésemre a Netflix pár napja sorozat formájában bemutatta. Az első évadot.
Érdemes tudni, hogy maga az író, -még életében-, nem járult hozzá főművének a megfilmesítéséhez.
Merthogy a transzcendenst nem lehet filmre vinni.
(Megjegyzés: írni sem könnyű róla, de van, akinek sikerül. Márquez ilyen.)
Én is -mint sokan- ódzkodok a jó könyvek filmes feldolgozásaitól, így aztán kíváncsian vártam, hogy
mit tud egy mágikus realista művel kezdeni a jelenkori fogyasztói filmipar?
Én nem vagyok esztéta, csak egy sima könyvolvasó és filmnéző.
A film jó.
Szerettem a film misztikus fényeit és megvilágításait. A narrációt, amire szükség van. A színészek alakításait. Azt, hogy valószínűleg aránylag kevés pénzből csináltak jó filmet (bár ez csak sacc, nem néztem utána, ezek a részletek nem igazán szoktak érdekelni).
Jó lesz újraolvasni a könyvet a film után.
És várni a filmsorozat következő évadát.
A könyv:
Jókai Anna: Ne féljetek
Jókai Anna egyénisége, fogalmazásai, története nagyon közel állnak hozzám.
Az írásai mind valamiféle beavatás a számomra.
Talán a legtöbb könyvét elolvastam, de azért még utánanézek. Mindig kerülnek elő rejtett kincsek. Pár éve volt egy időszakom, amikor egymásutánban csak őt olvastam.
Spirituális realizmus.
A látszólag (és sajnos gyakran művileg is, mindkét irányból) elválasztott két dolog: az anyag és a lélek újraegyesítése.
“Ahogy a gondolat a nyelvben, a szándék tettben, a lélek a testben, az örök az időbeliben, az isteni pedig az emberek közt tud megnyilatkozni, úgy rögtön érthetővé is válik a spirituális realizmus kifejezés tartalma is… Úgy fölmutatni egy, az anyagi viszonyokon túli szempontot, hogy az éppen azokon keresztül váljék nyilvánvalóvá.” - írja Jókai Anna művészi szándékáról Csábi Domokos (MMA, 2012).
Érdekes: ebben az évben beszereztem Jókai Anna egy csomó, az itthoni könyvtárból még hiányzó könyvét. A legtöbb antikvár. Szintén újraolvasás céljából.
De nem az összes író összes elolvasott könyvét akarom újraolvasni.
Csak azokét, akik nagyon meghatározóak voltak, valamiért, valamikor. Éppen akkor. Most újra, csak már másképp?
Jókai Anna könyvei közül nehezen választottam ki ajánlásra pont ezt. Tettem ezt az újraolvasás miatt. Ez biztosan olyan könyv, amit az életünk haladtával egyre jobban értünk, érzünk.
Szívem szerint inkább az Átvilágítás c. könyvet javasoltam volna.
De azt nekem írta, és -kicsit- rólam. Azaz annyira személyes, hogy nem javasolhatom senki másnak olvasásra :-) .
Persze hogy nem nekem írta :-) ! Hiszen az egy életrajzi mű! De mégis.
Baka István, fiatalon elhunyt költőnk írt arról, hogy hogyan működik az irodalmi mű és az olvasó viszonya: „Ne rám, hanem önmagára ismerjen az, aki olvas."
És ez nemcsak Jókai Annára (és rám) vonatkozik.
Jókai Anna egyik apokrif imáját idézem még (Bölcsek és pásztorok, Válogatott írások):
“Meg kell fordítani a fohász tartalmát. „Uram, hadd legyek az, ami akarok” – gyerekes kérés, komolytalan.
Hanem „Uram, szeressek az lenni, de a legteljesebben, ami éppen vagyok!”
(Felhívnám a figyelmet a “legteljesebb” szócskára. Nem kihagyható. Dolog van vele.)
A könyv:
Bolyki László: Apák és fiúk
“A mai kor a férfit keresi, de ahhoz először a fiúnak kell megtalálnia magát.”
A könyvet nem olvastam. Még.
Viszont Bolyki Lászlót hallgatom már egy ideje. Véletlenül találtam rá a Tűzvonal podcast-ra, ahol Szabados Ádám teológussal, esszéíróval beszélgetnek kultúráról, kereszténységről, érdekes könyvekről. Közös favoritunk Byung Chul Han koreai-német-svájci filozófus, akinek minden magyarra fordított könyvét olvastam. És az egyiket, a “Csillapító társadalom- A fájdalom ma” címűt épp tegnap vettem le újra a polcról.
De van pár másik “közös” könyv is, más íróktól, és más témák, amik miatt szeretem hallgatni a beszélgetéseiket. Érdekes találkozások ezek. (A többi könyvről majd talán egyszer, később…)
Igen, Bolyki László a Bolyki Brothers, Magyarország legismertebb “a capella” együttesének egyik tagja. Emellett a Budapest Fesztivál Zenekar zenésze, és lelki segítő.
Azért kapcsolódik ide ez a könyv, mert a Száz év magány a kontinuitásról is szól. Mint ez a könyv. A férfi-kontinuitásról. Olyan kontinuitásról, amiben eltelik ugyan 100 év, mégis minden egyes pillanatban ott van a teljes végzet, sűrűn, ki- és elkerülhetetlenül.
És a film szól a beavatásokról is. Vagy épp a hiányukról.
Bolyki is ilyesmikről mesélhet a könyvében, mégpedig saját megélés alapján.
Ha belehallgatnátok, miről szól Bolyki László könyve, akkor itt, Horváth Gergely készített vele beszélgetést.
Vagy itt, a Tűzfal podcastban, ahol Szabados Ádámmal beszélgetnek a könyvről.
Szeretem ennek a két férfinek a ráérős, magyarázós, “fiús” beszélgetéseit :-).
Néha, mosolyogva eszembe jut, hogy egy “női lélek” bevonásával talán még jobbak lennének az elmélkedéseik, de aztán rögtön rájövök, hogy nem. Ez pont így jó.
Azt hiszem.
Ilyen férfiasan ráérősen.
Több ilyen kellene.
Mert nem igaz, hogy nincs időnk.
Van.
Van már egy film-, könyv-, zene- és képzőművész ajánló írásom. Ha olvasnád, itt találod.
Szeretettel, Márti
Ha szeretnéd támogatni a munkámat, kattints az alábbi gombra.
Ha szeretnél értesítést kapni a bejegyzéseimről, iratkozz fel a Blog értesítőre!